A Sztuka Fabryka-interjú 2001
Geert De Deckert

Susanna Lakner "22 - Planet Susannia magazine" [Assembling zine]

A magazin neve 22, 22 résztvevö 22 munkáját tartalmazza. Hogy mi az assemling magazin, nem kell megmagyarázni. Beszéljünk inkább magáról az A5-ös méretü spirálozott magazinról, melynek minden egyes lapja az alkotók által számozott szignált alkotás. Susanna szerkesztésében minden példány száma azonos a belívet tartalmazó lapok sorszámával.
Tudtok követni?
Ha mégsem, küldjetek 22 eredeti szignált, számozott alkotást Susannának.
Ha megkapjátok bekötött példányotokat, magatok is meggyözödhettek róla, milyen jó ez a könyvecske, amely remekül kihasználja a mediumban rejlö sokrétü lehetöségeket.

Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba a mail-arttal?

Már egy ideje készítettem „korrigált“ „manipulált“ képeslapokat a magam
szórakoztatatására, mikor 1995-ben egy újságcikkben elŒször olvastam
a mail-artról. Ez egy tudósítás s egyben felhívás volt részvételre az 1. Nemzetközi Post-Mail-Art Biennáléra a magyarországi Hajdúszoboszlóra. A beadási határidŒt ugyan lekéstem, de megnéztem a kiállítást és mindjárt tudtam, hogy ez az, amit keresek. A kiállítást egy francia mailartista szervezte, akinek ezt követŒ akciója az „Hommage à Béla Bartók“ mail-art kiállítás volt, ahol végülis debütáltam.
A kiállítás katalógusának segítségével azonnal kapcsolatba léptem néhány
mıvésszel és ezzel belefolytam a nemzetközi hálózatba.

Kérlek ismertesd röviden mail-art tevékenységedet a kezdetektöl mostanáig.

Az említett kiállítás óta rendszeresen részt veszek mail-art akciókon, kiállításokon
és assembling magazinokban. Van egy internetoldalam, ahol listát vezetek az aktuális mail-art kiállításokról, láthatóak saját és másokkal közösen készített mail-art munkáim.
2000 Œszén „22“ címmel beindítottam assembling magazinomat
és 2001 májusában már a 3.számot küldtem el a résztvevŒknek.

Mik a specialításaid a mail-arton belül?

Szívesen készítek mıvészbélyegeket és elŒszeretettel használok pecséteket
a munkáimhoz. Személyes pecsétjeimet magam tervezem és rendszeresen metszek a radírgumi anyagából pecséteket. Ez utóbbiakkal készített munkáimból 1999-ben kiállításom volt a németországi Hagenben, a Stempel Mekkán, ami az európai és tengerentúli pecsételŒk nemzetközi összejövetele. Az utóbbi idŒkben újra
visszatértem a kollázstechnikához és egyre többet használom a kompjutert, amellyel manuálisan elkészített munkáimat tovább manipulálom.

Miért nevezted a magazint „22“-nek, mi a névadás története?

Eredetileg „PS“, mint „Post Scriptum“ ill. „Planet Susannia“ lett volna a címe.
20 munkából akartam a magazint összeállítani, de amikor szétküldtem az elsŒ meghívókat a részvételre, Jürgen O. Olbrich, kasseli mıvész, aki épp egy
mıvészújságokat és folyóiratokat bemutató nemzetközi kiállítást szervezett, felhívta a figyelmemet, hogy Amerikában már létezik egy „PS“ nevı kiadvány, ezért úgy gondoltam, hogy ha egy szám a magazin címe, az nem határolja be a profilját és nem gátolja késŒbb tematikus akciók kiírását sem a magazin égisze alatt. Hogy 20-ból késŒbb 22-re változtattam, annak inkább optikai magyarázata van, a 20-as számot túl kereknek találtam. A késŒbbiekben kiderült számomra, hogy prezentációs célokra és késöbbi kiállításokra jó lenne néhány példány tartalék, így a beküldendö munkák számához késöbb hozzáfüztem még kettöt.
Ezek a magazin gyermekbetegségei; a 2-es szám valószínüleg végig fogja kísérni a kiadvány útját!

Mi volt az oka, hogy weboldalt létesítettél és mi a véleményed az e-mail-artról?

Ahogyan szaporodtak a mail-art oldalak az interneten, rájöttem, hogy egy interneten vezetett mail-art-projektlista ezerszer hasznosabb az összes szórólapnál és több emberhez is jut el. Egyre több saját, különféle akciókra küldött munkámat
láttam viszont mások honlapján és lassan megért bennem a kívánság is egy saját weblapra. Az internetet az egyik legjobb információforrásnak tartom és azt gondolom, hogy ezt a tulajdonságát maximálisan ki kell használnunk,
de a postán küldött alkotások hatását, amiknek kiterjedésük van, anyagszerıségük, illatuk, egy e-mailen küldött kép sosem éri el, ezért az e-mail-art számomra csak egy virtuális valóság igazi érzetek nélkül.

Miért foglalkozol mail-arttal? 

Eredetileg typográfus vagyok, de mindig a képzŒmıvészet érdekelt jobban. TervezŒ munkám mellett mindig rajzoltam, festettem, kollázsokkal és egyéb
eljárásokkal kísérleteztem. Általában mindig megtaláltam a mondandómnak megfelelŒ keretet, de egy idŒ után a gondolataim mindig más kifejezŒeszközök után kezdtek kutakodni. A mail-arttal olyan kifejezési formát találtam, ami minden eddiginél tovább tartja életben a fantáziámat. A mail-art-ban projektjeinkkel
örökösen frissen tartjuk egymás agyát, a témák változatossága mindig újabb
elmélkedésre sarkall, ami technikáink folyamatos finomodására, fejlŒdésére is
ösztönöz. Korábban hajlamos voltam a kiállítások között egész más dolgokkal foglalkozni, amíg újabb inspirációt nem éreztem, amióta viszont felfedeztem magamnak a mail-artot, folyamatosan mozgásban van a fantáziám és folyamatosan „termelek“ is. Mostanra már inkább mail-artistának érzem magam, aki néha képzŒmıvészettel is foglalkozik és nem fordítva.
A mail-art teljesen kitölti a mıvészi tevékenységemet.

Miért döntöttél úgy, hogy assembling magazine-t indítasz?

Szerintem az assembling magazine a kollektív munka tökéletes médiuma.
Már korábbi mail-art akciók dokumentációjának összeállításánál is gondolkodtam azon, hogyan lehetne a beérkezett munkáknak olyan méltó formát találni, hogy a résztvevŒk megközelítŒen tökéletes képet kaphassanak a projekt eredményérŒl.
Egy assemling magazin maga a tökéletes kép, amely mıvészkönyv és unikát is egyben, nem beszélve a élvezetrŒl, amit a munkák válogatása és a könyv
összefızése jelent.

Mi történik a mail-arttal, amiket kapsz? Van archívumod?

Igen, a gyıjtemény valóban archiválást igényel. Az áttekinthetŒség érdekében szelektálva, külön dobozokban tartom az assembling magazinokat,
a katalógusokat, a mıvészképeslapokat és külön doboza van a saját projektjeimnek is. A tárolásra a legnagyobb, a Deutsche Post által forgalmazott csomagolódobozok bizonyultak a legalkalmasabbnak, az irdatlan mennyiségı borítékot pedig vagy újra felhasználom vagy mıvészkönyveket csinálok belŒlük.